Epiplatys dageti

Vöröstorkú díszcsuka

Csukákra jellemző hosszúkás testű hal, hegyes, felsőállású szájjal, amely a felszínről táplálkozó díszcsuka fajoknál általános. A szemek nagyok, a hát sötét és világos barna is lehet, az oldal pedig világosabb barna színű, mely sötétzölden és lilán irizál. A testet öt fekete harántsáv díszíti, ebből négy a törzs hátsó részén, míg az ötödik a mellúszó tövéhez közel található. A test alsó részei sárgásbarnák. A szájon ill. a fejen szintén áthúzódik egy fekete mintázat, ez utóbbi a szemen keresztül vezet. Az uszonyok sötét zöldes-sárgák. Az egyik fajváltozat esetén a hát és a farokúszó pereme fehér, míg a farok alatti úszón széles, fekete szegély látható, megint más változatain az összes úszó feketével keretezett. Több különböző színváltozata ismert.

Tartás :

A vele azonos méretű, vagy nagyobb halakkal békés természetű, azonban a hímek területvédők, és különösen az ívási időszakban agresszívek egymással. Többnyire a vízfelszín közelében tartózkodik. Jól társítható hasonló méretű, az alsóbb szinteken tartózkodó halakkal, törpe sügérekkel, harcsákkal, nagyobb pontylazacokkal, márnákkal, gurámikkal és egyéb ikrázó fogaspontyokkal.

Etetés :

Ragadozó, ezért főként élő eleséggel etessük. Megfelel a muslica, ivadékhalak, szúnyog lárvák, plankton rákok, de a lemezes haltápokat is elfogadja.

Tenyésztés :

Könnyű

Íváshoz elegendő egy 30 literes, finomszálú úszó növényekkel sűrűn benövényesített medence. Növeljük az enyhén savas, lágy víz hőmérsékletét 24-26°C –ra. Egy nőstény mellé egy vagy több hímet is tehetünk, de akár csapatostul is leívnak. A több mint 300 ikrát a növényekre illetve az aljzatra rakják.